Az Alpina 1983-ban bejelentette új feltöltős modelljét, a B7 Turbo-t, mely az E28 528i alapjaira készült (a turbó megint a KKK-tól származott, valamint egy intercooler is beépítésre került). Valamennyi autót Buchloe-ban és csak balkormányos kivitelben gyártották. A 3,5 literes B7 Turbo-t 1984. áprilisától 1987. júliusáig lehetett megvásárolni. 1986. augusztusában megjelent a katalizátoros B7 Turbo KAT (a vevőknek 1987. decemberéig volt elérhető - 320 lóerővel és 509 Nm-es nyomatékkal). Az alap modellből 236 darabot, a katalizátoros verziójából, mely jóval ritkábbnak számított, csak negyvenkét darabot készítettek. Az E28-as B7 Turbo sok mindenben eltért az E12-es B7 Turbo-tól. A motorja már 3430 köbcentiméteres volt, a Hartig féle gyújtást és a Pierburg befecskendezőt Bosch Motronic vezérlésre és L-Jetronic üzemanyag befecskendezésre cserélték. A könnyített Mahle dugattyúknak és a megmunkált hengerfejnek (300 fokos vezérműtengellyel) köszönhetően a kompressziót sikerült 8.0:1-re csökkenteni. Az autó 1,7 bar-os maximális nyomásnál, 5,800-as fordulaton, 300 lóerőt teljesített (nyomatéka 501 Nm volt 2,200-as fordulaton). A nyomást 1,4 bar-ra csökkentve a teljesítményt kettőszáznegyven lóerőre lehetett visszavenni. A négyajtós B7 Turbo KAT 320 lóerős motorja a 330 lóerős B7 Turbo coupé motorjának „butított” verziója volt. Mindegyik B7 Turbo-t manuális, sport ötsebességes váltóval készítették. A differenciálmű hűtését egy olajhűtő beiktatásával segítették. A spoilerek, a futómű, a kerekek (7J-8Jx16-os Alpina alumínium kerekek) és a gumik (205/55 VR16 – 225/50 VR16) megegyeztek a B9-nél használttal.
1984-től a belső kárpitozása megváltozott, a B9-ben használt széles csíkozású anyagról az Alpina kék és zöld vékony dupla csíkozású fekete anyagára váltottak. A B7 Turbo azonnal a világ leggyorsabb limuzinja lett. Tesztek szerint 5,9 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/h-ra, míg végsebessége elérte a 263 (266) Km/h-t. (a szerk.) |