A BMW 1968. szeptemberében mutatta be az új hat hengeres M30-as motorral megépített E3-as négyajtós és E9-es coupé modelljeit a vásárlóknak. Az Alpina nem sokkal később elkészítette saját átalakítását, melyet „B” betűvel azonosított.

1969. elején jelent meg az első módosított 2,8 literes, hat hengeres M30-as, az úgynevezett B1-es. Buchloe-ban dupla Solex DDH porlasztókat és a 300 fokos vezérműtengelyt felhasználva, a hengerfej megmunkálásával (félgömb alakú égéstér kialakításával, polírozott szelepekkel) és könnyített dugattyúkkal megnövelték a motor kompresszióját és megemelték annak fordulatszámát. Az eredmény: a B1-es 6,000-es fordulaton 200 lóerőt teljesített. Az autó végsebessége elérte a 220 km/h-t, álló helyzetből 100 km/h-ra 8 másodperc alatt gyorsult fel. A fékhatást 28 mm vastag, belső hűtésű féktárcsákkal javították. Az első és hátsó lengéscsillapítókat gázos Bilstein-ekre cserélték, továbbá állítható stabilizátorokat építettek előre és hátra. A gyári kerekeket 7x14” –os Alpina alumínium kerekekre cserélték. Az első köténylemezre spoiler-t (választani lehetett alumínium és üvegszálas között) szereltek. Az autó rendelhető volt Scheel kagylóülésekkel, Alpina négyküllős kormánykerékkel és Alpina fa sebességváltógombbal is.

B1-es motorral szerelt E9-est valószínűleg csak rövid ideig lehetett megvásárolni, mivel a 2,8 literest 1971 áprilisában felváltotta a 3 literes BMW motor. 1972 szeptemberében elérhetővé vált a 230 lóerős Alpina B2-es, melynek alapja ez a három literes erőforrás volt. A 3.0CS-hez, 1976 júliusig, összesen 192 darabot készítettek.

A B2-t szintén dupla SOLEX 40/45DDH porlasztók és 300 fokos vezérműtengely jellemezte. Új dugattyúkkal és megmunkált hengerfejjel a sűrítést és a motor fordulatszámát is sikerült jelentősen megemelni. A B2-es motorral szerelt kupé 7,3 másodperc alatt gyorsult álló helyzetből 100 km/h-ra, végsebessége elérte a 235 Km/h-t.

1971. augusztusában egy könnyített karosszériás E9-es kupé jelent meg a piacon. Az Alpina ennek a gyári 3153 köbcentiméteres motorját 0,25 mm-rel felfúrta (az eredmény: 3020 köbcentiméter). A B2S-t 1972. szeptembertől 1975-ig lehetett megvásárolni. Buchloe-ban az erőforrás gyári Bosch befecskendezőjét Kugelfischer mechanikus befecskendezőre cserélték, melyet eredetileg a négyhengeres A4-es motorhoz készítettek. A szokásos könnyített dugattyúkkal, 300 fokos vezérműtengellyel és a hengerfej megmunkálásával a gyári kompressziót 10,5:1-re növelték. Az Alpina egy nagyobb átmérőjű kipufogó-rendszert is készített a gyári leömlőhöz. A B2S 250 lóerőt teljesített (maximális nyomatéka 302 Nm volt). Végsebessége elérte a 245 Km/h-t és 6,4 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/h-ra. A teljesen átalakított autó ára meghaladta a 43.000 nyugatnémet márkát. A B2S-t az alábbi kiegészítőkkel látták el: vékony első spoiler, 7Jx14-es sok-küllős Alpina könnyűfém kerekek - elöl 195/70 hátul 205/70 –es gumiabroncsokkal, módosított kipufogó rendszer, elektromos hűtőventillátor, termosztáttal ellátott olajhűtő, 240 mm-es Fichtel und Sachs kuplung, ZF 5 sebességes sebességváltó, 3,89:1-es áttételű sperr differenciálmű, 28 mm vastag belső hűtésű első féktárcsák, Bilstein lengéscsillapítók és rövidebb rugók, állítható 22 mm-es első és 18 mm-es hátsó stabilizátorok, negatív dőlésű első kerekek, Scheel kagylóülések, négyküllős Alpina kormánykerék, fa sebességváltógomb és kiegészítő műszerek (motor-olajnyomás, motor-olajhőfok és differenciálmű - olajhőfok).

A 3.0CSi-hez szánt harmadik hathengeres motor-változatot 1973 elején B3-nak keresztelték el. A három literes blokkot felhasználva, a szokásos hengerfej módosítással és könnyített dugattyúkkal 10,5:1-es sűrítést értek el. 300 fokos vezérműtengellyel és Kugelfischer üzemanyag befecskendező rendszerrel a B3-as motor 250 lóerőt teljesített. A B3-as motorral szerelt E9 coupé gyártási adata nem ismert. Valószínű, hogy ezt az erőforrást leginkább a négyajtósokhoz készítették.

A gyári három literesnek volt két további Alpina verziója is (a B4 és a B6), melyeket eredetileg más BMW modellekhez készítettek és valószínűleg csak nagyon kevés E9-be építették be. Nagyon valószínű, hogy Buchloe-ban soha sem építettek teljesen átalakított kupét ezekkel a motorokkal. Az olcsó B4-es az 1973-74-es olajválság hatására került a piacra (1973-ban), mivel abban az időben senki sem akart drága, sokat fogyasztó sportkocsit vásárolni. A B4-et valószínűleg az új E12 528-ashoz fejlesztették ki, de elérhetővé tették az E9-hez és a négyajtós E3-hoz is. A 3 darab 45-ös Weber jellemezte erőforrás (könnyített dugattyúk és megmunkált hengerfej nélkül) maximális teljesítménye 230 lóerő, maximális nyomatéka 265 Nm volt. A 2800CS-hez szánt B6 a 2,8 literes 200 lóerős BMW motoron alapult és az új Pierburg mechanikus üzemanyag befecskendező rendszer jellemezte. Ez a motor volt a legendás B6 2.8-as elődje. (a szerk.)