A kis blokkos C1 2.3-as mellett elkészült az Alpina nagy blokkos átalakítása is, melyet 1984-től lehetett megvásárolni. Buchloe-ban ezzel az új Alpina-val kívánták az E21 B6 2.8-at felváltani. Az új modell gyorsan népszerűvé vált a vásárlók körében, ezt jelzi az is, hogy 1986-ig (mikor a gyártását befejezték) a típusból összesen 259 darabot adtak el. A B6-os megalkotásához javarészt a C1 2.3-as már meglévő alkatrészeit használták. A futómű módosításaként Bilstein lengéscsillapítókat, hátsó sport rugókat és a saját fejlesztésű stabilizátorokat építették az autókba. Az új 2.8-ast 7 zoll széles 16-os Alpina kerekekkel forgalmazták (195/50VR16-os majd 1985-től 205/50-es Pirelli P7-es gumikkal), de az eddigiektől eltérően a kerékcsavarokat egy speciális, levehető központi fedéllel takarták el. Az első féktárcsák nagyobbak voltak, mint a széria kivitelben és természetesen belső hűtésűek voltak. Opcióként alumíniumból készült kiegészítő benzintankot lehetett az új Alpina-hoz rendelni, mellyel a tank kapacitása 93 literre növekedett. Az utastérbe ugyan azok a sportülések kerültek, mint a B9 3.5-be, aszimmetrikus kék és zöld csíkozással. Négyküllős Alpina kormánykerék és Alpina logós fa sebességváltó gomb díszítette a belső teret, továbbá VDO által készített műszer-együttes, bal oldali kiegészítő lábtámasz és Blaupunkt sztereo rádió tette teljessé a kínálatot. A műszerfalra került a típusjelző tábla a gyártási számmal. Az Alpina fejlesztette motor eltért az E21-ben megismert 2.8 literes erőforrástól. Az E30-ban lévő 2788 köbcentiméteres (86 mm-es furat és 80 mm-es löket) hathengeres a Bosch LE-Jetronic motorvezérlő rendszerrel 6,100-as fordulaton 210 lóerőt adott le (szemben a 218 lóerős E21 B6-tal) és 5,000-es fordulaton 270 Nm nyomatékkal bírt (szemben a 265 Nm-rel). Ez leginkább a nagyobb sebességnél történő gyorsulásnál volt érezhető. A Mahle dugattyúk, a módosított hengerfej a félgömb alakú égéstérrel megszokott változtatás volt a 280 fokos Alpina vezérműtengellyel együtt (továbbá a motort AFT elektronikus gyújtás és speciális hűtőradiátor jellemezte az elektromos ventillátorral együtt). A teljes felszereltséghez tartozott az első és hátsó spoiler-en és Deko Set-en kívül az új kipufogó leömlő, egy speciális olajteknő és olajszűrő. Az autó végsebessége elérte a 230 km/h-t, álló helyzetből 100 km/h-ra 6,9 másodperc alatt gyorsult fel. Két érdekes B6 volt Buchloe-ban, az egyik az elsőként készült B6-001-es prototípus, a másik a jobb kormányos, két ajtós, melyet Sytner részére készítettek. Úgy vélték piacképes lehet az új modell Angliában is, de az olcsóbb C2 2.7-es alig valamivel kisebb nyomatékkal, de azonos teljesítménnyel nagyobb sikernek bizonyult, így az angol piacra több jobbkormányos kivitel nem készült.

Az Alpina másik nagy blokkos átalakítása, a B6 3.5-ös , 1984. augusztusában jelent meg (3430 köbcentiméteres erőforrással, 92 mm-es furattal, 86 mm-es lökettel; 10,6:1-es kompresszióval; Bosch Motronic II motorvezérlővel és L-Jetronic befecskendező rendszerrel). 261 lóerős volt hatezres fordulaton és 345 nyomatékkal bírt négyezres fordulaton. Ezzel az erőforrással az E30-as szedán elérte a 253 km/h-s végsebességet, míg álló helyzetből 100 km/h-ra 6 másodperc alatt gyorsult fel.

Ebből a változatból 1987. júliusig összesen kilencvenkét darabot készítettek. Az autót jóval drágábban lehetett megvásárolni, mint a többi kis blokkos Alpina átalakítást (77.500 DM volt). Mindegyiket balkormányos kivitelben és csak Buchloe-ban gyártották.

1986. augusztusában megjelent a katalizátoros verziója is. Ezt a motort használták a B10 és a B11-es modellekben is, de mikor az E30-ba építették, akkor B6 3.5 KAT elnevezéssel kezdték forgalmazni (254 lóerős volt 5.800-as fordulatszámon és 320 Nm nyomatékkal rendelkezett négyezres fordulatszámon). 127 autó készült ezzel a felszereltséggel, mikor gyártását 1990. decemberében abbahagyták. A katalizátoros kicsit lassabb volt a nem katalizátoros verziónál, 6,3 másodpercre volt szüksége a 100 km/h-s sebesség eléréséhez, végsebessége 248 km/h volt. A B6 3.5 modellbe nagyon hosszú, 2.79:1-es végáttételű differenciálművet raktak (25% sperr-rel), hogy kompenzálják a nagyobb Alpina kerekeket és gumikat (8x16-os Alpina kerekeket szereltek az autóra előre és hátra Michelin MXX 225/45-ös gumikkal). Külső és belső jegyeiben megegyezett a korábban megismert C1-es modellel.  

Az Alpina egyik legsikeresebb módosítása az 1986-ban bemutatott B6 3.5S volt, melynél a 3430 köbcentiméteres, 254 lóerős, katalizátoros hathengerest a gyári M3-asba építették. Buchloe-ban 60 darab ilyen autó készült, továbbá volt még kettő (a 035-ös és a 062-es), melyet Sytner készített Angliában. Ez utóbbiak 261 lóerősek voltak katalizátor nélkül. Az első egy bemutató autó, a második az utolsó M3-on alapuló átalakítás volt. Mindegyikben volt egy műszerfal kapcsoló, mellyel a motorvezérlő rendszer programját lehetett az ólommentes vagy ólmos benzinhez igazítani. Mind a hatvankét autó balkormányosnak készült (még az Angliában épített 2 darab is), mivel az M3-asokat csak ilyen kivitelben gyártották. Az autót szélesített sárvédők, spoiler-ek jellemezték, míg az utasterébe sportülések kerültek. A BMW is játszott a hathengeres erőforrás beépítésének gondolatával, az Alpina létre is hozta saját speciális M3-át, mely 118 kg-al lett nehezebb, mint a kiindulási autó.

A vásárlók visszajelzései alapján a „C” típusjelzésű kis blokkos modellek kevésbé voltak vonzóak, mint a „B” jelzésű átalakítások, ezért 1987. szeptemberében, Buchloe-ban, a C2 2.7 KAT-ot átnevezték B3 2.7 KAT-ra (kivéve az angol és az ausztrál modelleket), melyből 257 darabot készítettek (a gyártását 1992. júniusában fejezték be). Buchloe-ban minden B3 2.7 KAT bal kormányos kivitelben készült (jellemzői voltak: 2693 köbcentiméteres motor - 84 mm-es furat és 81 mm-es löket; 10,2:1-es kompresszió; Bosch motronic motor vezérlő rendszer; 204 lóerő, 265 Nm nyomaték 4800-as fordulaton; 7 és 8Jx16-os Alpina kerekek; 7,1 másodperces gyorsulás 0-100km/h-ra; 227 Km/h-s végsebesség). Az autók nagy része szedán volt, de készült kabrió és touring változatban is.

1989-től készült néhány átalakítás a 325ix négykerék meghajtásos modellt felhasználva, ezeket B3 2.7 Allrad-nak nevezték el.  A B3 2.7 KAT a 2693 köbcentiméteres C2 2.7 KAT motorjának továbbfejlesztése volt ugyanazzal a 204 lóerős teljesítménnyel, de 9 százalékkal nagyobb nyomatékkal (265Nm 4.800-as fordulatszámnál). Minden egyéb kiegészítője megegyezett a többi E30-as Alpina-val.  (a szerk.)